Magyar értelmező kéziszótár
bocsánat fn
1. Büntetés elengedése, megbocsátás.
2. Hibáért, megbántásért, zavarásért kért engedelem. ~ot kér. | ~!: a) <elnézést kérő szólamként>. ~, nem akartam; b) <udvarias ellenvetésként>. ~, én következem; c) <udvarias, de erélyes ellenkezésként>. ~, de én ezt nem mondtam!
[←bocsánik ‘megbocsáttatik’<tör]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024