Magyar értelmező kéziszótár
hallgatag mn
1. Kevés beszédű, csöndes, ill. az ilyen emberre jellemző. ~ természetű; ~on: a) szótlanul; b) néma komorsággal.
2. irod Nesztelen, néma. ~ éj.
3. (hat-ként) irod Hallgatagon.
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024