Magyar értelmező kéziszótár
✔
kürt fn
1. Zene Többszörösen hajlított csövű, tölcsérszerűen kiöblösödő végű, rendsz. szelepes szerkezetű rézfúvós hangszer.
2. Műsz Hajón: duda, tülök. | Gyárban, üzemben: búgó hangú jelzőkészülék.
3. Bonc: Eustach(ius) ~je: fülkürt.
[?]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024