Magyar értelmező kéziszótár
✔
önfeledt mn vál
1. Olyan <állapot, időszak>, amelyben vki minden másról megfeledkezve egészen átadja magát vmely (boldogító) érzelemnek. ~ boldogság. | Ilyenre jellemző. ~ kacagás.
2. ritk Önkéntelen, ösztönös <cselekedet>.
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024