Magyar értelmező kéziszótár
ütő fn (mn-i ign is)
1. Olyan eszköz, amellyel vmit ütnek. A cimbalom ~je: cimbalomverő; a mozsár ~je: mozsártörő. | Sp Labda, korong ütésére való sporteszköz, kül. tenisz-, pingpongütő. | Harangnak, csengőnek, órának ütéssel hangot keltő alkatrésze.
2. Zene biz: ~k: ütőhangszerek. Sz: nép: megáll benne az ~: elképed, megdöbben.
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024