Magyar értelmező kéziszótár
akác fn táj ákác
1. Növ | É-amerikai eredetű pillangós virágú, páratlanul szárnyaltan összetett levelű, fatermetű növények nemzetsége (Robinia). Fehér ~: illatos fürtvirágzatú, tövises hajtású, mézelő fa, es. cserje (Robinia pseudoacacia).
2. Ennek sárgászöld faanyaga.
3. Akácvirág.
[ném<lat<gör]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024