1. Kemény, vastag törzsű, ágakat csak bizonyos magasságban fejlesztő fás szárú növény. Az erdő ~'i; lombos ~'k; felmászik a ~'ra.

2. E növény törzsének és ágainak (feldolgozott) anyaga. ~'val fűt; ~'ból van; (az ember) nincsen ~'ból: a) <férfi> nem (lehet) érzéketlen a női nem iránt; b) érző szívű, meghatódásra képes. Szh: olyan, mint egy darab fa: érzéketlen, közönyös.

3. Fából készült tárgy, alkatrész. A tető ~'ja. | Sp Tekebáb. | (jelzőként) ~ lámpakar.

4. Isk biz Elégtelen osztályzat. ~'t kapott. Sz: nagy ~'ba vágja a fejszéjét: nehéz vállalkozásba fog; ~'ból vaskarika: képtelen állítás; nem olyan ~'ból faragták: nem olyan (akármilyen) természetű ember; mi ~'n terem?: micsoda v. mi lehet (ez)?; rossz ~'t tesz a tűzre: vmi csínyt, vmi rosszat követ el; ~'t lehet vágni a hátán: nagyon béketűrő; maga alatt vágja a ~'t: saját magának árt; nem látja a ~'tól az erdőt: a részletekben elveszve nem találja meg a lényeget.

[ fgr ]

Szolmizálásban bármely dúr hangsor 4. hangja.

[nk:ol]