Magyar értelmező kéziszótár

fog¹

I. ts (és tn) ige

1. Kezével, es. testének más részével v. vmely eszközzel szorítva tart. ~ja a tollat; csípővassal ~ja a parazsat. | (t. n. is) Vmi rögzítve tart, összetart, nem enged elmozdulni (vmit). Jól ~(ja ) az enyv.

2. Kézbe vesz, megragad. Fegyvert v. kardot ~: harcba indul, harcot kezd; kezet ~ vkivel: (üdvözlésül) kezét nyújtva megszorítja vkinek a kezét. | Magához vesz, átvesz. ~ja, ez a magáé! | Sp <Kapus labdát> elkap, nem enged be. ~ta a lövést. | Pártját ~ja vkinek: védelmébe veszi, pártjára áll. | Vmit megfog, és vmilyen hely(zetb)en v. alak(zat)ban rögzít. Satuba ~ vmit. | Vmin ~ vkit: annak vmijét megfogva tartja v. vezeti őt. Karon ~va sétálnak.

3. Foglyul, zsákmányul ejt. Halat ~. | Vkit rajtakap vmin. Hazugságon ~ta. | biz Ügyeskedéssel vmely célra, vmiül szerez (magának) vkit. Férjet akar ~ni. | Szelet ~: a) (vitorla) úgy fordul, hogy kihasználhatja a szél hajtóerejét; b) <vad> a szél iránya felől szimatot fog; c) nép idejében értesül vmely ellene készülő dologról. | <Esővizet> edénybe gyűjt.

7. <Igavonót> vmibe befog. Eke elé ~ta a lovát.

9. Rászorít, rászoktat vmire. Diétára ~ vkit. | Vmibe, vmire ~ vkit, vmit: úgy kezd alkalmazni ellene vmit, hogy bizonyos cselekvésre rábírja. Vallatóra ~. | Vmire ~ja a dolgot: viselkedésén változtatva emerre tér rá. Könyörgésre ~ta a dolgot.

10. ~ja magát: hirtelen vmire határozza magát. ~ta magát, elment.

11. (t. n. is) <Eszköz> a hatását érvényesíti vmin. Vastagon ~ a toll. | tn ~ az esze, az agya v. a feje: értelmi képessége működik. Sz: úgy ~ az esze, mint a borotva: roppant éles eszű. | (t. n. is) <Anyag vele érintkező más anyagon> szennyet, foltot hagy. A piros blúz ~ott. | Vkit ~ a nap: olyan a bőre, hogy a napsütés hamar megbarnítja.

12. tn ~ vkin, vmin: eredményesen hatva reá megváltoztatja. Nem ~ rajta semmi: a) semmiféle nevelés sem tudja megjavítani; b) semmi sem árt neki; c) biz semmitől sem hízik. | Árt vkinek, vminek. Nem ~ja a golyó.

14. (t. n. is) táj Fogan, fogamzik.

15. tn Belekezd, belefog vmibe. Aratásba ~.

II. segédige (fn-i ign-vel)

1. <Nyomatékos jövő idő kif-ére.> Hétfőn ~unk menni, nem kedden!

2. <Jövőbeli valószínűség, esetlegesség kif-ére.> Ő tudni ~ja, hogy ...

3. <(Fenyegető) parancs kif-ére.> Itthon ~sz maradni!

[ fgr ]

fog²

1. Az embernek és egyes gerinces állatoknak a szájüregében egymás mellé sorakozó, harapásra, rágásra való csontszerű képződmény. Beletörik a ~a vmibe: átv is nem sikerül neki a dolog; a ~a között: átv is félhangosan; ~gal, körömmel: átv is elkeseredett szívóssággal <küzd>; szívja a ~át vmi miatt: bosszankodik miatta; nép: ~ára való: nagyon a kedvére való. Szh: úgy, mintha a ~át húznák: nagyon kelletlenül <tesz vmit>. | nép <A csípős hideg kif-eiben.> ~a van a télnek.

2. (Csipkézett v. fogazott) eszköz, tárgy peremén sorakozó, kiálló (hegyes) rész. A fűrész, a bélyeg ~ai. | ritk Ép | Pártázatnak vmelyik kis orma. | Növ Levél szélén ilyen kinyúló rész. | nép Agancs ága. Sz: fáj v. vásik a ~a vkire, vmire: nagyon vágyik rá; kimutatja a ~a fehérjét: önkéntelenül elárulja alattomos szándékát, természetét; ~ához veri a garast: túlzottan takarékos; feni v. köszörüli a ~át vkire, vmire: a) várja az alkalmat, hogy a vesztére törhessen; b) nagyon vágyik rá; gúny: otthagyja a ~át: a küzdelemben elesik, odavész.

[ fgr ]