1. Madarak testén levő, vékony gerincből és ezen kétoldalt síkban sűrűn elhelyezkedő finom, lemezes szálakból álló szaruképződmény. | Tollazat. | Kitépett tollnak tömege mint párna, dunyha megtöltésére való anyag.

2. Tintával való írásra haszn., csúcsos végű − régen lúdtollból faragott − íróeszköz. ~ba mond: <szöveget> diktál. | <Kif-ekben.:> átv is: ~at fog, ragad v. vesz a kezébe: írni kezd; leteszi a ~at: abbahagyja az írást v. írói működést; megnyomja a ~át: kíméletlenül v. erélyesen ír. | Tollhegy. Hegyes ~.

3. Írói tevékenység, írói művészet. ~ával keresi a kenyerét. | Írásmód, stílus. Jó ~a van.

4. Különféle tárgyakon, eszközökön laposan kiszélesedő rész. A nyíl ~a: a nyíl. végén levő, a repülést irányító sík lap; rég: a buzogány ~a: a buzogány fején levő éles kiemelkedések egyike; az evező ~a: az evező vízbe merülő szélesebb része; a kulcs ~a: a kulcs zárba illeszkedő része.

5. elav Rugó.

6. argó Haj. Sz: idegen ~akkal ékeskedik v. büszkélkedik: olyasmivel büszkélkedik, ami nem a sajátja.

[ fgr ]