Magyar értelmező kéziszótár
finom
I. mn
1. Kellemesen sima, puha felületű, tapintású. ~ arcbőr. | Nagyon apró szemcsékből álló. ~ homok. | Nagyon vékony, puha szálú. ~ ecset. Szh: ~, mint a selyem. | A szokásosnál vékonyabb. ~ vonal; ~an beken vmit.
2. Kecsessége, méretei, szép arányai révén tetszetős. ~ váll; ~an ívelt.
3. Gyengéden, kíméletesen végzett. ~ érintés.
4. Apró részleteket is pontosan megkülönböztető, kidolgozó. ~ elemzés; ~ műszer. | Apró részletekben, átmenetekben megnyilvánuló. ~ árnyalat.
5. Kíméletes, gyengéd, más(ok) megbántását kerülő. ~ ember, modor. | gyak. gúny Előkelő(sködő). ~ étterem; ~an cseveg.
6. Elsőrendű minőségű, kitűnő, (sok) nemes anyagot tartalmazó. ~ fűszer. | A szervezetre, az érzékelésre kellemesen ható. ~ szag, étel.
7. gúny Erkölcsileg kifogásolható, haszontalan. ~ alak, mondhatom!
II. fn biz Finom dolog, kül. ilyen étel. ~akat eszik.
[ lat ]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024