Magyar értelmező kéziszótár
vonal fn
1. Pontok sora, egy kiterjedésű térbeli alakzat. Egyenes, görbe ~. | Mozgó tárgy, kül. íróeszköz nyoma vmely felületen. ~at húz. | A tenyér, a kéz ~ai: a tenyér jellegzetes barázdái. | Egymással érintkező, egymáshoz közeli tárgyak, személyek sora. A fasor ~a. | Hegy, folyó vonulata. A Duna ~án. | Két v. több helyet összekötő képzeletbeli egyenes(ek). A Vác-Eger ~tól délre. | Egy ~ban: <több dolog> olyan helyzetben <van, áll stb.>, hogy egyenes vonallal összeköthető.
2. Körvonal. Az épület ~ai. | Vkinek a ~ai: a (női) test karcsúsága, arányossága. Vigyáz a ~aira. | Nagy ~akban: legfontosabb, alapvető mozzanataiban.
3. (Nem térbeli) mozgás menete, iránya. A dallam ~a.
4. Határvonal. Demarkációs ~.
5. Útvonal. Hajózási, vasúti ~; a budapest-szolnoki ~. | Közl kiv biz Vonaljegy.
6. Távíró-, távbeszélő-vezeték vmely szakasza. | Ezen létesített összeköttetés. Tartja a ~at; ~ban van.
7. Kat | Sp Zárt alakzat, amelynek a szélessége nagyobb, mint a mélysége. ~ban sorakozó! | Harcban álló katonák, állások, fedezékek sora. Védelmi ~; az első ~ban.
8. sajtó | Irány(zat), irányvonal. Politikai ~; igazodik a ~hoz. | Működési terület, szakterület. Gazdasági ~on dolgozik. | biz: Az egész ~on: vmely terület minden pontján.
9. elav Régi hosszmérték: a hüvelyk 1/12 része.
[←von]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024