1. Alsó nyelvállású, hátul képzett, ajakkerekítéses rövid magánhangzó.

2. Ennek írásjegye (a, A). | <Rövidítésként:> a: ár (területmérték); A: Fiz: amper; a.: alatt.

3. [á v. ā] (jelzőként, sorszn h.) Első. Az a) pont; az I. a osztály, A-vitamin. | Az a v. A betűvel megjelölt ház, helyiség stb. Váci út 2/a.

1. A C-dúr hangsor 6. hangja. Normál a: a hangolásnak mp-enként 440 rezgésszámú alaphangja. | E hangon épülő <hangsor, hangnem>. A-dúr; a-moll.

2. Az ezt jelölő hangjegy.

1. Bizony. Nem hiszem, nem a!

2. <Távolra mutatva:> ni! Nézd a!

3. táj gyerm <A figyelmet vmely hangra irányító szóként.> A! Hallod?

[hangkit]

<Bosszúság, rosszallás, csodálkozás kif-ére.> A, nincs kedvem! A, de szép!

[hangkit]