1. Felső nyelvállású, ajakkerekítés nélkül elöl képzett, zárt, rövid magánhangzó.

2. Ennek írásjegye (i, I). | <Rövidítésként:> i: Mat imaginárius egység (√−1); i.: Vasút indul; I: a) <római számjegy:> 1.; b) Vegy jód.

3. (jelzőként, sorszn h.) Kilencedik. Az i) pont.