Magyar értelmező kéziszótár
bizony
I. hsz
1. <Állítás nyomósítására, m-értékű szóként is.> ~ ott voltam!; Úgy ~!; isten ~ v. ~ isten!: <bizonykodásban:> esküszöm, igazán, bizony! | biz gúny <Annak kif-ére, hogy a dolog nem úgy van.> Majd ~ épp őt ajánlom!
2. <Sajnálkozás, neheztelés kif-ére.> ~ már nem fiatal!
II. fn rég: ~omra mondom: becsületszavamra mondom.
[←bízik]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024