1. Mássalhangzó: a felső fogsorral és az alsó ajakkal képzett réshang, az f zöngés párja.

2. Ennek írásjegye (v, V). | (jelzőként v. összetételben) V alakú. | <Rövidítésként:> v: vagy; V: a) <római számjegy:> 5; b) Zene hegedű; c) Fiz volt.

3. Dupla v. kettős v: a w betű.