Magyar értelmező kéziszótár
volt1
I. <A van ige múlt idejű egysz 3. sz-ű alakja.>
II. segédige (ragozhatatlan; múlt idejű igealakok után) rég <Múltbéli befejezett cselekvés kif-ében.> Mondta ~. | vál <A szokott ige múlt idejének kif-ében.> Ott szoktam ~ ülni.
[↔van1]
volt2
I. mn
1. irod Ma már nem létező. ~ ereje elhagyta.
2. Aki ma már nem tölti be a jelzett tisztséget, szerepkört stb. ~ elnök; ~ férje.
II. fn nép v. irod Az, ami volt, de már nincs. Sz: tréf: ~ra nem ad a zsidó: ami elmúlt, annak nincs gyakorlati értéke.
[←volt1]
volt3 fn Vill
A villamos feszültség mértékegysége (jele: V). | (jelzőként) 5 ~ feszültség.
[nk: A. Volta ol fizikus nevéből]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024