1. Mássalhangzó: a felső fogsorral és az alsó ajakkal képzett réshang, a v zöngétlen párja.

2. Ennek írásjegye (f, F). | <Rövidítésként.> f: fillér; Mat függvény; Zene forte; f.: folyó <év, hó>; F: Fiz farad; Vegy fluor.

3. (jelzőként, sorszn h.) Hatodik. Az f) pont.

1. A C-dúr hangsor 4. hangja. | E hangon épülő <hangsor, hangnem>. F-dúr, f-moll.

2. Az ezt jelölő hangjegy.

3. F-kulcs: két pontja között a kis f helyét jelző kulcs (:).

<Hirtelen fájdalomérzet kif-ére.> ~, de forró!