Magyar értelmező kéziszótár
✔
zene fn
1. Hangoknak a dallam, ritmus és harmónia eszközeivel kisebb-nagyobb művé való egybekapcsolása mint művészet. A ~ elmélete. | E művészet kifejezőeszközeivel készült alkotás, mű. ~'t szerez; barokk ~'ket gyűjt.
2. Az ilyen előadott mű hangzása. ~ hallatszik. | Hangszeren való játék. ~'t tanul.
3. (Könnyű)zenei műsor. ~ is van, ill. lesz.
4. vál Természeti v. beszédhangoknak ritmikus v. dallamos hangzása. A vers ~'je; a hullámok ~'je.
[←zenebona]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024