1. Alsó nyelvállású, ajakkerekítés nélkül elöl képzett rövid magánhangzó.

2. Ennek írásjegye (e, E). | <Rövidítésként.> e.: előtt; e: a) Mat a természetes logaritmus alapszáma (= 2,719...); b) Fiz elemi elektromos töltés; E Ft: ezer forint. 115 E Ft.

3. [ē v. é] (jelzőként, sorszn h.) Ötödik. Az e) pont; E-vitamin.

4. Nyelvt: Zárt e: ë.

1. A C-dúr hangsor 3. hangja. | E hangra épülő <hangsor, hangnem>. E-dúr, e-moll.

2. Az ezt jelölő hangjegy.

<Közelre mutatás nyomósítására.> Ehol van e!