Magyar értelmező kéziszótár
ez mut névm (ha a hozzá tartozó szó mássalhangzóval keződik:) e
I. (fn-i)
1. Az itt mutatott, az itt levő személy dolog. Ki ~?; ~ (itt) a Duna; ~ az: megvan, itt van (a keresett dolog). | <Lenézőleg, (jelen v. a közelben levő) személyre utalva:> ő. Megint ~ beszél?; ~ek mindenre képesek!
2. <Előzményre való utalásként:> az imént említett dolog, es. személy. ~t ismerem, azt nem. | <Az előző m teljes tartalmára utaló szóként.> ~t már hallottuk. | ~ meg ~ v. ~ és ~: <név szerint való említés h.>. Elmondta, hogy ~zel meg ~zel találkozott.
3. (ragozott v. névutós jelzőként) ~ a(z): az itt levő. Ennek a fiúnak; e mögött a ház mögött.
4. (ragozott v. névutós jelzőként) Az imént említett. Kati jól szerepel! − Ettől a lánytól még sokat várhatunk. | <Rendsz. felkiáltásban:> ilyen nagy. ~t a szerencsét!
5. (msz-szerűen) biz: ~ van: ez történt; ez a helyzet; ennyi!
II. (mn-i, ragozatlan jelzőként) vál Ez a(z), ezen. E nemzet; ~ esetben.
[ fgr ]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024