1. Mássalhangzó: a hangszalagok résében képződő zöngétlen gégehang.

2. Ennek írásjegye (h, H). | <Rövidítésként:> h: óra (pl.: 8h); h. helyett(es); H: Vegy hidrogén; H.: Posta helyben.

3. (jelzőként, sorszn h.) Nyolcadik. A h) szakasz.

1. A C-dúr hangsor 7. hangja. | E hangon épülő <hangsor, hangnem>. H-dúr, h-moll.

2. Az ezt jelölő hangjegy.