Magyar értelmező kéziszótár
z [zé]
I. fn
1. Mássalhangzó: a nyelv elülső részével és a felső foghússal képzett réshang, az sz zöngés párja.
2. Ennek írásjegye (z, Z). | (jelzőként v. előtagként) A Z alakjához hasonló. Z alakú; Z vas.
3. Többjegyű betűk (dz, dzs, sz, zs) egyik jegye. | A régi cz betűben néma jegy.
II. szn Mat A harmadik ismeretlen v. meghatározatlan szám. x+y+z; a z érték.
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024