Magyar értelmező kéziszótár
jegy fn
1. (Vkin, vmin) a felismerést, az azonosítást, a megkülönböztetést lehetővé tevő jel, tárgy, ábra. Gyári ~. | nép Vkinek, vminek a bőrén, testén ilyen elszíneződés v. elváltozás. ~ van az arcán.
2. Tud vál Ismertetőjegy, ismertetőjel. Személyiségének ~ei.
3. Írásjegy.
4. Számjegy.
5. Hangjegy.
6. Isk Érdemjegy, osztályzat. Jók a ~ei.
7. rég Jelvény, jelkép. Vall: Úrvacsorai ~ek: <prot.:> a kenyér v. ostya és a bor.
8. <Kif-ekben:> jegyesség, ill. ezt jelképező tárgy. ~ben jár vkivel: a jegyese neki; ~be ad v. kap vmit: jegyajándékul. | nép tréf: ~be(n)-gyűrűbe(n): teljesen felkészülve, türelmetlenül várva.
9. Csill Az állatövnek vmelyik csillagképpel meghatározott része. | Az évnek az az időszaka, amelyben a Nap a pályájának e szakaszában van. A Mérleg ~ében született. | sajtó: Vminek a ~ében: vmit az előtérbe állítva, hozzá igazodva. A barátság ~ében.
10. Vmilyen szolgáltatás igénybevételére jogosító (, a díj lerovását igazoló) nyomtatott, lepecsételt stb. lapocska. Vasúti, belépti ~; ~et vált a vonatra, a moziba; ~et vált vmihez (helyesen: vmire); ~et vált a Bánk bánhoz (helyesen: a Bánk bánra). | Vásárlásra jogosító utalvány.
11. ritk Bankjegy.
12. Közg rég Árut v. pénzértéket helyettesítő írás, nyomtatvány. Pénztári ~; befektetési ~: <értékpapírba való> befektetés végett (kisebb tőkéből) képzett alap hozamából az arányos részesedésre jogosító jegy.
[←jel]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024