1. Az ízlelésnek, rágáskor a táplálék keverésének, a nyelésnek (, emberben a beszédnek is) a szájban levő izmos, mozgékony szerve. (Ki)lóg a ~e: átv is, biz sok mozgástól, munkától nagyon fáradt. | Vágóállatnak ez a testrésze (mint étel). Füstölt ~.

2. <Kif-ekben: az embernek ez a szerve mint a beszéd, kül. mint a pletykázás, megszólás jelképe.> A falu, a város ~ére kerül; ~ére vesz vkit; rossz ~e van v. csípős a ~e: szeret másokat megszólni; vigyáz a ~ére: óvatosan, megfontoltan beszél. | biz: A rossz ~ek: a pletykás, rosszindulatú emberek. | Kat rég: ~et fog: olyan foglyot ejt, akitől értesüléseket szerezhet.

3. Szavakat alkotó beszédhangokból álló jelrendszer mint a gondolatok kifejezésének és a társadalmi érintkezésnek az eszköze. Ért vmely ~en.

4. Nyelvt | Ennek vmely rétegben, körben v. vki által haszn. változata. Társalgási ~; Jókai ~e. | Irodalmi ~: vmely nyelvközösségben mintának tekintett (köznyelvi) változat; nyelvi norma, standard. | Vmely egyén v. közösség gondolkodásmódját, ízlését tükröző beszéd. Tud vkinek a ~én (beszélni): tud hatni vkire a beszédével.

5. Vmely közösségben megállapodott jelentéssel haszn., nem beszédhangokból álló jelek rendszere. A süketnémák ~e. | Műv vál Kifejezőeszközök összessége, rendszere. A zene ~e.

6. Eszköz, műszer lengő, mozgó alkatrésze. A mérleg ~e. | A cipő befűzhető nyílása alatt levő bőrdarab. | Zene Sípban a hangot adó rugalmas lapocska. Sz: (jól) felvágták a ~ét v. fel van vágva a ~e: sokat és élénken, gyak. feleselve beszél.

[ fgr ]