Magyar értelmező kéziszótár
✔
vesz1
ts
ige
1.
Megfog vmit, hogy használja.
Botot, könyvet ~ a kezébe;
kézbe v. kezébe ~ vmit:
átv is
személyesen kezd intézni vmely ügyet.
|
Vmely testrészére illeszt, emel.
Karjába, karjára ~ vkit;
nyakába ~ vkit, vmit:
átv is
teherként, kellemetlen feladatként vállalja;
ölébe ~i a gyereket;
szájára, ajkára, nyelvére ~ vkit, vmit:
kimondja (a nevét), emlegeti.
|
Magához közel von, emel.
Kocsiba, nyeregbe ~ vkit.
|
(t. n.
is)
Étkezéskor a tálból ételt szed ki magának.
~ a levesből.
9.
Szerez.
Honnan ~ünk annyi pénzt?
|
Merít, tanul, kölcsönöz vhonnan vmit.
Adatokat, érveket ~ vhonnan, vkitől; példát ~ vkitől, vmiről.
|
<Kif-ekben.>
Hasznát ~i vkinek, vminek:
hasznára van vki, vmi;
bátorságot, szabadságot ~ magának vmire:
meg mer tenni, megenged magának vmit;
erőt ~ vkin, vmin:
úrrá lesz rajta.
13.
<Kif-ekben:> vmire kiszemel, használni kezd.
Tervbe ~;
célba ~ vkit, vmit:
a)
célpontnak szemeli ki, megcélozza;
b)
bírálatát, támadását ellene irányítja;
fejébe ~ vmit:
elhatározza, és ragaszkodik hozzá.
|
Vmely tevékenység körébe von, vmit művel vele.
Alkalmazásba, fontolóra, munkába v. vizsgálat alá ~;
sorra ~ vkiket, vmiket:
egymás után fölkeresi, ill. megvizsgálja őket, hogy a velük kapcs. dolgokat elintézze.
|
<Kif-ekben:> vmit csinál, cselekszik.
Búcsút ~ vkitől:
elbúcsúzik tőle.
[?←visz]
vesz2
tn
ige
rég vál
vész,
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet •
© 2023–2024