Magyar értelmező kéziszótár
megfog ts ige
1. Kézbe fog, ill. kézzel v. eszközzel fogni, tartani kezd vmit. ~ja vkinek a kezét; nép: ~ja a munka v. a dolog végét: keményen munkához lát; ~ja a pénzt: (nagyon) takarékoskodik vele.
2. Vkit, vmit elkapva hatalmába kerít. ~ták a tolvajt. | biz Mesterkedéssel megnyer magának vkit, vmely célra. A lány ~ta magának a fiút. | Hazugságon, ellentmondó állításon rajtakap vkit. Füllentettél, és most ~talak. | Hatásával lebilincsel. Nagyon ~ta a látvány.
3. ritk Mozgásban, működésben visszatart. ~ja a vágtató lovakat. | ritk <Futóhomokot> megköt. | biz Megfegyelmez.
4. (rendsz. tagadó m-okban) <Gondolatot, összefüggést> felfog, megért. Meg nem foghatom, hogy történt.
5. Hatását a kívánt módon v. mértékben kifejti. A ragasztó ~ta a papírt. | (t. n.) nép: ~ja: <növény> gyökeret ereszt, <oltás, szem> megered, megfakad. | Vminek a színét megváltoztatja. A gyümölcslé ~ta az inget.
6. ~ja az átok: beteljesedik rajta. | nép: ~ja a görcs: görcs áll bele.
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024