Magyar értelmező kéziszótár
✔
bele kissé nép belé
I. szjeles hsz
1. A szóban forgó élőlény, dolog belsejébe, testébe, tömegébe, részei közé. Szálka ment ~ (az ujjába); tegyünk ~ (a vázába) virágot. | A szóban forgó személy lelkivilágába. ~'jük látok.
2. Miatta, tőle. Zeng ~ a ház.
3. <Vonzatként.> Szerelmes ~.
4. <A bele ik h., ha az ige cselekvése nem az egysz. 3. sz-re irányul.> ~'m karolt; ~'jük ütközött.
II. ik
1. A szóban forgó dolog, test, anyag belsejébe. ~esik, ~harap, ~göngyöl. | <Jelentéstömörítő igékben.> ~kényszerít.
2. A szóban forgó folyamatba, ügybe, dologba. ~beszél, ~gondol.
3. A szóban forgó dologgal, ritk. személlyel érintkezve, ill. a vele való érintkezés útján, következtében. ~töröl, ~fogódzik.
4. Érzelmeivel a szóban forgó személyre, es. dologra irányulva. ~szeret, ~un.
5. A szóban forgó tárgyra, dologra irányuló cselekvés első v. egyetlen mozzanatát elvégezve. ~fog, ~iszik.
6. A szóban forgó dolog (túlzott, megerőltető volta) következtében. ~fárad, ~pirul.
7. <Megismételve a cselekvés, történés ismételt voltának kif-ére>. ~-~nyilallik.
[←bél]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024