Magyar értelmező kéziszótár
test fn
1. Élőlénynek, kül. embernek sajátos megjelenési formája. Női ~. | Ez a fej kivételével, ill. azzal szembeállítva. ~éhez képest kicsi a feje. | Ez a maga életfolyamataival együtt, a lelki jelenségekkel szembeállítva. A ~ kívánságai; vkinek ~e-lelke: egész valója; egy ~, egy lélek: <két személy> érzésben, gondolkodásban, magatartásban megegyezik. Szj: ép ~ben ép lélek. | nép Holttest.
2. Fiz Az anyagnak a tér bizonyos részét betöltő egységes, összefüggő tömege. | Szilárd test.
3. Mat A térnek zárt felülettel határolt része. Mértani ~.
4. <Kif-ekben:> a valóságnak érzékelhető formában való megjelenése. ~et ad vminek; ~et ölt. | Vall: Az Úr ~e: <kat.:> áldozási ostya.
5. Tárgynak, eszköznek, szerkezetnek nagyobb tömegű része, törzse. A hajó, a lámpa ~e. Sz: tréf: lassan a ~tel!: a) ne olyan nagy hévvel!; b) álljunk csak meg, várjunk csak (egy kicsit)!
[?]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024