Magyar értelmező kéziszótár
maga1
I. visszaható névm. (alanyként nem haszn.)
1. <Annak jelölésére, hogy a cselekvés a cselekvőre hat vissza.> Védi ~'t; bízik ~'ban; hányja-veti ~'t; ~'nak él: csak saját személyével törődik; ~'nak való: zárkózott, elhúzódó. | ~'nál van: öntudatán van; nincs ~'nál: öntudatlan v. beszámíthatatlan állapotban van. | biz: ~ alatt van: (Helyesebben:) le van törve, el van keseredve. | (tbsz-ú alakban és közé, között, közül nu-val) A jelzett személyek saját közösségébe, közösségében, közösségéből. Maguk közé fogadták. | <Annak kif-ére, hogy a jelzett dolog vmely adottsága folytán elszenved, ill. előidéz vmely cselekvést, folyamatot.> A bor itatja ~'t; ~'ba szívta a vizet. | (Visszaható igéknek megfelelő szókapcsolatokban) Védi, szégyelli, vhogyan viseli ~'t: védekezik, szégyenkezik, vhogyan viselkedik.
2. (A visszaható jelentés háttérbe szorulásával, kül. ik-s igék formális tárgyaként) <Túlzott mértékű cselekvés kif-ében.> Agyondolgozza ~'t. | <El- ik-s, hangadást jelentő, mozzanatos igével.> Elsikoltotta v. elkáromkodta ~'t. | <El- ik-s, elhibázott cselekvést jelentő igével.> Elszámolta ~'t. | <Ki- ik-s igével, annak kif-ében, hogy a cselekvés a cselekvő teljes kielégüléséig tart.> Kimulatta ~'t.
3. <Nyomatékos birt jelzőként:> saját. A ~ főztjét eszi; a ~ egészében, teljességében: egészen, teljesen.
II. szem névm (nyomatékos) <Nem más, hanem> ő, ill. én, te, mi, ti, ők. ~ varrja a ruháit. | Vhányad ~'val: vele együtt vhányan. Negyed~'val tért vissza. | Vmely személy, dolog fontosságát kiemelő szóként. ~ az igazgató jött el. | <Annak kif-ére, hogy az alany szinte megtestesítője a jelzett tulajdonságnak.> Ez a kislány ~ a jókedv.
III. hsz Egyedül, magában. ~ maradt. | Csupán, önmagában. Ez ~ még nem hiba.
[←mag]
maga2 szem névm
1. (2. sz-ű szem névm szerepében, 3. sz-ű, ill. a 3. sz-re vonatk. ts ragozású állítmánnyal) <Az ön-nél bizalmasabb, közvetlenebb, hiv. helyzetekben azonban kevésbé udvarias, leereszkedő, olykor udvariatlan megszólításként.> Megkérném ~'t vmire; ~'t nem kérdeztem.
2. (birt jelzőként, egysz. 3. sz-ű szjeles birtokszó előtt) A magához tartozó, a maga tulajdonában levő. Ez a ~ háza?
[←maga1]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024