Magyar értelmező kéziszótár
el
I. hsz
1. A szóban forgó helytől távolodva, ill. onnan egy távolabbi helyre. Elvitte, ~ egészen amoda.
2. (msz-szerűen) <Távozásra, ill. eltávolításra való erélyes felszólításként.> ~ innen!; ~ vele!
3. biz: ~ van: nincs itthon.
II. ik
1. Vhonnan távolodva, ill. távolodást előidézve. ~utazik, ~lök. | A kiindulási ponttól egy távolabbi pontig jut(tat)va. ~ér, ~lát, ~küld [vmeddig]. | Vhonnan vhova haladva, vki, vmi mellett elhaladva. ~suhan [előtte]. | <Jelentéstömörítő igékben.> ~kívánkozik, ~ijeszt.
2. Vminek az irányát, helyzetét, állapotát, tulajdonviszonyát megváltoztatva. ~fordul, ~kér, ~ad.
3. Szét, ketté. ~reped.
4. Vhonnan szétterjedve, vmit egyre inkább betöltve. ~borít, ~híresztel.
5. Úgy távolodva vhova, ill. távolítva vkit, vmit, hogy ott már nem látható, nem érzékelhető. ~süllyed, ~titkol.
6. Úgy, hogy vmi teljesen elfogy v. elhasználódik. ~issza [a vagyonát], ~forr [a víz].
7. <Mozzanatos cselekvés, történés megnevezésében, ill. a kezdő mozzanat kif-ére.> ~dördül, ~indul. | <Ugyanez visszaható névm-os kapcsolatokban.> ~neveti magát.
8. <A cselekvés, történés fokozódásának v. kiteljesedésének kif-ére.> ~szegényedik.
9. <A cselekvés, történés befejeződésének, lezárulásának kif-ére.> ~olvas, ~virágzik.
10. gyak. pejor <A cselekvés, történés túlzott mértékének kif-ére.> ~hízik.
11. pejor <Rossz eredménnyel végzett cselekvés megnevezésére.> ~nevel, ~ír.
12. <Tartós, folyamatos, ill. elaprózott cselekvés, történés megnevezésében.> ~borozgat, ~éldegél. | <Annak kif-ére, hogy vki, vmi képes vmely (hosszabb) cselekvésre.> ~álldogál; ~gagyog [németül].
13. <A mondott cselekvés ellenkezőjének kif-ére.> ~hasonul.
14. <Megismételve a cselekvés, történés ismételt voltának kif-ére.> ~-~bóbiskol.
[←elé]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024