Magyar értelmező kéziszótár
hiba fn
1. Mulasztás v. kifogásolható tett. ~'t követ el; <pongyola haszn.:> ~'t vét: hibázik, hibát követ el.
2. A gondolkodás, a nyelv v. vmely tudomány szabályait megsértő vétség, tévedés. Szorzási, szórendi ~. | Tud A helyes értéktől való eltérés. Szórási ~.
3. Testi, lelki v. erkölcsi fogyatékosság. Szervi ~.
4. Vmiben tökéletlenség, fogyatékosság. Gyártási ~.
5. biz Baj, nehézség. Ez nagy ~; az a ~, hogy ...
6. biz Hiány, fogyatkozás. Abban nem lesz ~: az meglesz v. rendben lesz.
[ szláv ]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024