Magyar értelmező kéziszótár
vissza
I. hsz
1. Oda, ahol előbb volt v. ahonnan indult. Elköltözött ~ Pécsre. | <Felszólításként:> menj(etek) vissza! | <Elbeszélésben, a visszamenés gondolatának, vágyának érzékeltetésére.> Bánta már, hogy eljött! Csak ~, ~! | Ellenkező irányban. Elindult ~ az úton.
2. Korábbi időszakba. Pillantás ~ a múltba.
3. biz: ~ van: a) el van maradva; b) (helyesen:) hátravan.
4. ritk Viszonzásul.
II. ik
1. Vmely előző helyre, ill. hely felé. ~utazik, ~tesz, ~néz. | Vmely maga mögött hagyott személynek v. személyhez. ~kiált, ~int. | Ellenkező irányban. ~pattan, ~húz, ~hat. | <Jelentéstömörítő igékben.> ~parancsol, ~vár.
2. ritk Térben hátrább levő helyen v. túlhaladott állapotban. ~hagy, ~marad.
3. Vmely haladást, vminek a kifejlődését megakadályozva. ~fog, ~fojt.
4. Vmely korábbi időre, vmely korábban történt dologra. ~emlékezik, ~gondol.
5. Vmely korábbi állapotba, azt újra előidézve. ~változik, ~cserél, ~hódít.
6. Vmely műveletet ellenkező irányban, ill. rendsz. ellenőrzési céllal megismételve. ~keres, ~olvas, ~következtet.
7. Viszonzásként. ~tegez, ~kínál.
8. <Megismételve a cselekvés, történés ismételt voltának kif-ére.> ~-~néz. Sz: biz tréf: odavagyok meg ~: <meglepetés kif-ére:> csak nem ?!, teljesen odavagyok!
[?]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024