Magyar értelmező kéziszótár
✔
hely
fn
1.
A térnek az a része, amelyet vki, vmi elfoglal(hat) v. el szokott foglalni.
Földrajzi ~; a könyv ~e a polcon; (egy) ~ben topog:
átv is
nem halad előre;
~ben vagyunk:
célunknál vagyunk;
~ből:
nekifutás nélkül <ugrik, dob>;
jó ~en tapogat:
átv is
közel jár az igazsághoz;
~én van az esze:
a)
józanul gondolkodik;
b)
nem lehet rászedni;
~én van a szíve:
a)
nem ijed meg;
b)
jó érzésű, együttérző lelkületű;
rossz ~re megy:
átv is
a)
<étel> cigányútra megy;
b)
<segítség> nem annak jut, akinek kellene;
nem leli v. nem találja a ~ét:
átv is
nyugtalanul izeg-mozog.
|
A térnek az a része, ahol vkinek, vminek lennie kell(ene), ahova való.
A pokolban a ~e; van ~e a pénznek:
van mire kiadni, elkölteni.
|
vál v. hiv
Vminek érvényes, helyes volta, jogosultsága.
Itt nincs ~e a tréfának; ~t ad a panasznak.
11.
(nu-szerűen)
rég:
~én, ~ében v. ~t:
helyett.
[?]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet •
© 2023–2024