1. (t. n. is) Vmit meglódítva úgy enged el, hogy az vhova repül, esik. Kavicsot ~ a kútba; súlyt ~. | Sp is Dobással vmilyen eredményt ér el. 70 m-t ~ott. | Csókot ~ vkinek v. vki felé: ujjait megcsókolja, és velük vki felé int. | Eldobott tárggyal <vkit vmely testrészén> eltalál. Hátba ~ vkit.

2. Hányaveti mozdulattal vhova tesz, csap vmit. | Vmibe, vmire ~ja magát: bele-, ill. ráveti magát.

3. Hirtelen intézkedéssel, rendsz. erőszakkal vmely (kedvezőtlen) helyre küld, juttat. Harcba ~; piacra ~: <árut> nagy mennyiségben eladásra kínál.

4. argó Hanyag fölénnyel szakít vkivel, ill. így elhárítja a közeledését. ~ta a nőt.

[ fgr ]

1. Henger v. üst alakú, kifeszített bőrös ütőhangszer. Pereg a ~; veri a ~ot.

2. Műsz Gépnek hengeres (forgó) része. A cséplőgép ~ja.

3. Forgópisztolynak a golyókat tartó forgó része.

4. Ép Kupoladob.

5. Sp Tekepályán: golyófogó.

6. rég: Füle ~ja: dobhártyája. Sz: ~ra kerül: elárverezik; ~ra üt v. ver vmit: a) elárverez; b) elhíresztel, kikürtöl.

[?hangut]