Magyar értelmező kéziszótár
csap1 ts (és tn) ige
1. (tn is) Úgy üt, hogy csak úgy csattan. Pofon ~ vkit; az asztalra ~.
2. Nagy lendülettel vhova tesz, dob, vág vmit. Fejébe ~ja a kalapot. | Vmihez sebtében odatesz, odadob vmit. A többi közé ~ja. | biz: Zálogba ~ vmit: (hirtelen) zálogba teszi. | biz: Vmibe ~ja magát: vmilyen, rendsz. díszes ruhát ölt.
3. tn Hirtelen, nagy erővel (és zajjal) vhova hatol v. üt. Villám ~ott a fába; magasra ~ a hullám.
4. tn Váratlanul ()támad vkire, vmire. Ellenfelére ~.
5. tn Hirtelen más irányba, más területre tér, fordul. A mellékutcába ~. | tn Hirtelen más cselekvésbe, más iramba kezd. Vágtába ~ott.
6. <Zajt v. (nagy) hűhóval járó eseményt> hirtelen előidéz, rendez. Lármát ~. | Gyorsan lebonyolít vmit. vásárt ~.
7. argó Csen, lop, szerez. Hol ~tad ezt a tollat?
[ fgr ]
csap2 fn
1. Folyadéknak, gáznak csőből, hordóból való kieresztését lehetővé tevő, ill. áramlását szabályozó szerkezet. Kinyitja a ~ot; ~on van a hordó: meg van csapolva.
2. Mezőg Szőlőtőkén, gyümölcsfán termésre hagyott, visszametszett vessző.
3. Ipar (Fából való) összeillesztendő szerkezeti elemen a csaplyukba v. a horonyba beleillő kiemelkedés. A gerendavég ~ja.
4. Műsz Tengelycsap.
5. Vad Egyéves szarvasbikának még el nem ágazott agancsa.
[ ném ]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024