Magyar értelmező kéziszótár
fojt ts ige nép fujt
1. Vmibe, kül. vízbe lenyom, és így megöl. A tóba ~ vkit. | Borba ~ vmit: <bánatát> lerészegedéssel felejti. | Vérbe ~ vmit: fegyverrel, öldökléssel elfojtja.
2. (t. n. is) Szagával, hatásával gátolja a lélegzést. ~(ja) a füst.
3. <Vminek az erjedését> mesterségesen akadályozza. Mustot ~.
4. Vmibe, vhova ~ vmit: vminek heves kitörését erővel visszatartja. Magába ~ja a dühét; vkinek a torkára ~ja a szót: hirtelen elhallgattatja. | ritk ~va: a) fojtott hangon; b) fojtott indulattal.
[↔fúl]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024