Magyar értelmező kéziszótár
kicsi
I. mn (többnyire állítm-ként)
1. (A kelleténél) csekély(ebb) kiterjedésű, nagyságú, ill. befogadóképességű. ~ ez a ház.
2. Kevés tagból álló. ~ a család. | Csekély mennyiségű, kevés. ~ a bére. | Kevés személyre, dologra kiterjedő. ~ a választék.
3. biz Nem elég jelentős v. vmire nem képes <személy>. ~ ő ahhoz, hogy ...
4. (jelzőként is) Kicsinységében kedves. Szép ~ baba.
5. biz <Kedveskedő megszólításban v. becéző jelzőként.> ~ fiam.
6. (jelzőként) táj v. biz Kevés, kis. ~ híja, hogy ...
7. (Egy) ~t: (egy) keveset, kismértékben, kis ideig stb. Maradj még egy ~t! (Egy) ~vel: (egy) kissé. Ez egy ~vel jobb. | (hasonlításban) ~be(n) v. ~n múlt: a) kis híja volt, hogy ... nem; b) csaknem bekövetkezett.
8. ~ben: a) kisebb, kicsinyített méretben. Az Eiffel-torony ~ben; b) kisüzemi méretekben; c) Ker kis tételekben.
II. fn
1. Kisgyermek, csecsemő. Alszik a ~.
2. (gyak. szjellel) <Főként gyermek és becéző megszólításaként.> Ne sírj, ~m!
[←kicsiny]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024