Magyar értelmező kéziszótár
alszik tn (és ts) ige nép aluszik
1. (-t ragos hat-val is) Az alvás állapotában van. Édesen ~ik; ~ik rá egyet: majd csak másnap v. később határoz róla. Szh: úgy ~ik, hogy ágyút süthetnek el mellette v. a füle mellett: nagyon mélyen alszik; ~, mint a bunda v. ~, mint a mormota v. ~, mint a tej: nyugodtan és mélyen alszik. | ts <Kif-ekben.> Első v. hajnali v. reggeli álmát alussza; | vál: örök álmát alussza: holtan nyugszik.
2. Vhol éjszakai pihenőjét (rendszeresen) tölti. Nálunk ~ik.
3. vál Nyugalomban van, mozdulatlan. ~ik a természet.
[fgr tőből]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024