1. <Tiltás v. tagadás kif-ére; m-értékű szóként is.>

2. (felsz módú igével) <Tiltás, tagadó kérdés v. kívánság kif-ére.> ~ jöjj!; ~ mindig én menjek! | biz <Kif-ekben.> (Ugyan) ~ mondd v. ~ beszélj!: nem hiszem, kétlem, furcsállom, nem helyeslem stb. azt, amit mondasz; ~ is mondd: úgyis tudom; (akár) ~ is ...: <annak kif-ére, hogy jobb volna, ha a jelzett dologra nem kerülne sor>. Akár ~ is kérd, úgysem adja oda.

3. (felsz módú igével) <Töprengés bizonytalan v. szerénykedő kif-ében, kérdő alakú m-ban.> ~ üljünk le egy padra?

4. (felt módú igével) <Annak kif-ére, hogy vminek a bekövetkezése nem kívánatos.> Bár ~ jönne. | Miért ~ ...: nincs ok rá, hogy ne ...

5. (felt módú igével) <Tagadó kérdés formájú erős állításban.> Ki ~ tudná?

6. (felsz v. felt módú igével) <Tagadó értelmű főm után vmely körülmény tagadásának kif-ére.> Nem mehetek el anélkül, hogy ~ szólna v. szóljon. | <Erős állítás kif-ére.> Lehetetlen, hogy ~ láttam volna.

7. (felsz módú igével) <Célhat mellékm-ban, annak kif-ére, hogy a cél vminek az elkerülése.> Elbújt, hogy ~ lássák.

[?fgr]

1. nép biz <Tegezett személyhez:> itt van, tessék! ~, egyél! | ~ neked!: úgy kell neked!

2. <Állathívogató v. -terelő szóként.> Coca ~!; ~, te Bimbó!

[←né(zd) v. hangut]

nép: ~ te ~!: <rosszallással vegyes meglepődés kif-ére>.

[↔ne²]