1. <Tejelő állatot> teje leadására késztet úgy, hogy a tőgyből a tejet kézzel kinyomkodja, ill. fejőgéppel szívatja. Tehenet ~. | (t. n.) Tud ~ni. | <Tejet> így kivon. Sajtárba ~i a tejet.

2. biz pejor: ~ vkit, vmit: állandóan pénzt csikar ki belőle.

[?fgr]

1. Ember, állat testének (az agyvelőt,) a szájnyílást és a legfőbb érzékszerveket magában foglaló legfelső, ill. elülső része. | <Kif-ekben átv is.> Vkinek a ~éhez vág v. ver vmit: a) durván felrója neki; b) kíméletlenül megmond neki vmit; ~ére esett v. ejtették: bolond, hülye; vkinek a ~ére koppint v. üt: határozottan figyelmezteti, észre téríti; ~et hajt: engedelmeskedik, megalázkodik; biz: fogja a ~ét: tehetetlenül kesereg; lógatja a ~ét: láthatólag rosszkedvű; ha a ~e tetejére áll is: ha bármit tesz is ellene; véres ~jel: legyőzve, pánikszerűen; ~től-lábtól: úgy, hogy az egyiknek a feje a másiknak a lábánál van; fel a ~jel!: ne csüggedj, légy bátor! Szj: tréf: csak a ~ét, hogy meg ne sántuljon!: üssétek!; biz: egyszer majd a ~ed hagyod el!: folyton elveszítesz vmit. Szh: biz: olyan a ~e, mint a dézsa: nagyon nagy. | Egy fej hosszát kitevő távolság. Két ~jel győz. | Sp is: ~ ~ mellett: úgy, hogy egyiknek sincs jelentős előnye.

2. Agy, ész, értelem. Világos ~; elveszti a ~ét: megzavarodik; a saját ~ével gondolkodik: önállóan gondolkodik. | Gondolkodás, emlékezet. ~ben számol; ~ből tud vmit.

3. <Az egész ember jelképeként.> Szegény ~e!; bajt idéz vkinek a ~ére; biz: a ~ére nő vkinek: a) <gyermek> magasabbra nő nála; b) nagyon elbizakodik, amaz már parancsolni se tud neki; beszél vkinek a ~ével: a) megfeddi; b) igyekszik jobb belátásra bírni. | Vmilyen ~jel: vmilyen állapotban, korban v. magatartással. Szerelmes ~jel; vén ~jel; bolond ~jel: meggondolatlanul. | biz (Vmiről ismert) ember, kül. férfi. Jó ~.

4. <Az egyén életének jelképeként.> A ~ével lakol; a ~emet teszem rá: biztos vagyok benne, fogadok rá.

5. Műv Emberi fejet ábrázoló alkotás. ~et mintáz. | Érmén a fej oldala. ~ vagy írás!: fogadjunk, ill. aszerint döntsünk, hogy melyik oldalára esik a feldobott pénzdarab.

6. vál Vmely közösség vezetője, irányítója. Az ország ~e.

7. A kéz, ill. a láb ~e: kézfej, ill. lábfej. | Harisnyának, lábbelinek a lábfejet borító része.

8. Némely növény termése v. fogyasztásra való gömbölyded része. A búza, a káposzta ~e. | (jelzőként) <Bizonyos számú> ilyen fejből álló. Két ~ hagyma.

9. Tárgynak, eszköznek kidomborodó, kiszélesedő (elülső v. felső) része. A szeg, a kalapács ~e. | Az ágy ~e: az a része, amerről fekvéskor a fejünk van.

10. Nyomda | Nyomtatott lap, ill. tükör felső része. | Folyóirat, újság stb. címfelirata, táblázat rovatcíme. Sz: biz: azt se tudja, hol (áll) a ~e: rengeteg a dolga, a baja; fő a ~e: a) nagy gondban van; b) vmiben: (vmi rosszat) tervez magában; nép: jól megveti a ~e alját: ügyesen gondoskodik a jövőjéről; ~én találja a szöget: eltalálja a dolog lényegét; nép: bekötik a ~ét: férjhez megy; felüti a ~ét vmi: kezd elterjedni, elhatalmasodni; biz: megmossa vkinek a ~ét: összeszidja; ráadja a ~ét vmire: a) rászánja magát; b) belemerül vmely foglalatosságba; ~jel megy a falnak: meggondolatlanul, saját kárára cselekszik.

[ fgr ]