Magyar értelmező kéziszótár
bolond
I. mn
1. Zavarodott elméjű. | <Gyak. érzelmileg színezett tagadásban:> aki a józan ésszel ellentétes módon gondolkodik, beszél v. cselekszik. Nem ~, hogy ...: esze ágában sincs.
2. biz Értelmetlen, meggondolatlan. ~ kijelentés.
3. biz | Szokatlan, értelmetlennek látszó megnyilvánulást mutató <állat>. Mit ugat az a ~ kutya? | Rendellenesen, hibásan működő <eszköz, szerkezet>. ~ ez a telefon!
4. biz Meghökkentően v. bosszantóan furcsa, különös. ~ egy história!
5. (fokozó szóként) nép: Nagy ~ v. ~ nagy: meglepően nagy.
II. fn
1. Bolond személy. Köt(öz)ni való ~: aki ostobán a saját érdekei ellen cselekszik. | biz <Kif-ekben.> A ~ is lát(hat)ja v. tudja: mindenki látja, tudja; a ~nak is megéri: olcsó, érdemes megvenni. | gúny (Jó) ~: a) aki megadással tűr mindent; b) aki más helyett is dolgozik. | Aki beszéde, cselekedetei v. hiszékenysége miatt nevetség tárgya. ~dá tart vkit: hitegeti; ~dá tesz vkit v. ~ot csinál vkiből: félrevezeti, rászedi. | Tört: Udvari ~: királyi, főúri udvarban házi mulattató (, törpe), aki az igazságot is büntetlenül megmondhatta.
2. ~ja vkinek, vminek: túlzó szenvedéllyel rajong érte.
3. Értelmetlen, ostoba dolog. A ~ját járja: a) rég vad iramban táncol; b) esztelenül viselkedik. | biz: Rájön a ~ja: erőt vesz rajta a hóbortja. | nép: (Úgy) ~jában: vaktában. Sz: tréf: két ~ egy pár: összeillenek, mert egyformán bolondok; biz gúny: hogy a ~ok csodálkozzanak rajta: <kitérő válaszként, ha vminek az okát kérdezik>.
[ szláv ]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024