Magyar értelmező kéziszótár
ellen1
I. nu
1. Vele ellentétes irányban. Ár ~ úszik.
2. nép Felé. | Támadó szándékkal feléje. Az erőd ~ indul.
3. Ellenségeként, ártalmára. Lázít vki ~. | Terhére, kárára. Eljárás folyik vki ~. | Ellenfeleként. Győztek a bajnok ~.
4. Vele ellentétben, vele szembeszegülve. Akaratom ~ tette; érvel vmi ellen.
5. Ártalom elkerülésére, elhárítására. Köhögés ~ szedi.
II. ik
Vki, vmi ellen, vele szemben. ~szegül, ~áll.
[←el(ő)1]
ellen2 fn rég irod
Ellenség. Jön az ~.
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024