Magyar értelmező kéziszótár
biztos1
I. mn
1. Ami valóságnak, ténynek tekinthető. ~ hír. | Kétségtelen, nyilvánvaló. Vminek ~ jele. | Vki ~ vmiben, vmiről, vmi felől: egyáltalán nem kételkedik benne.
2. Aminek a bekövetkezésére feltétlenül számíthatunk. ~ siker. Szh: ~, mint a halál: teljesen biztos. | Amivel kapcs. veszélytől v. sikertelenségtől nem kell félni. Ami ~, (az) ~ v. (az) ~, ami ~: a) , ha felkészülünk a kellemetlen meglepetésekre; b) ragadjuk meg az épp adódó alkalmat! | Aki ritkán követ el hibát. ~ célzó.
3. Nem v. csak nehezen megingatható, megváltoztatható. ~ állás.
4. Biztonságos.
5. rég Megbízható <személy>.
6. (hat-i haszn) biz Biztosan, bizonyosan.
II. fn Biztos dolog.
[←bízik]
biztos2 fn
1. Vmely feladatra különleges hatáskörrel kiküldött hiv. személy. Miniszteri ~; adatvédelmi ~: a személyes adatok védelmének, ill. a közérdekűek nyilvánosságának feltételeit figyelemmel kísérő, jogsérelem esetén orvoslásukra felszólító országgyűlési biztos.
2. rég | Legénységi állományú rendőr. | Csendbiztos.
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024