1. Gondolkodásra, beszédre, termelőeszközök készítésére, kultúra teremtésére való képességével az élővilágból kiemelkedő, legfelsőbb rendű élőlény (Homo sapiens). | E faj egyedeinek összessége: az emberiség. Az ~ és a természet.

2. Ez az élőlény egyedi voltában. ~ ~ ellen harcol; ~e válogatja: attól függ, ki az, akiről szó van. Szj: sok jó ~ elfér kis helyen. | biz <Megütközés, megrovást kifejező megszólításként.> ~, mit csinálsz?!

3. Meghatározatlan személy, valaki, akárki. Megesik ilyesmi az ~rel. | Az ~ v. nép: az ~ fia v. lánya v. tréf: az ~ gyermeke: a beszélő, a szóban forgó személy. Megáll az ~ esze. | Vall: Az ~(nek) fia: Jézus Krisztus.

4. Kellő értelmi, erkölcsi színvonalon álló személy. ~t farag vkiből; ~e a szavának: megtartja a szavát. | Megbecsült, tekintélyes személy. | nép Egészséges v. ép ember. Már nem lesz belőle ~!

5. Vmely közösséghez tartozó személy. A csapat hét ~ből áll. | Szolgálati v. munkaviszonyban alárendelt személy. A művezető ~ei.

6. Az ~ek: a közelebbi környezetünket alkotó személyek. Mit szólnak majd az ~ek? | ~ek: társaság, nyilvánosság. Nem jár ~ek közé. | biz: ~ek: <(név szerint) ismeretlen v. alkalmilag együvé tartozó személyek (gyak. lekezelő) megszólításaként>. Ide figyeljenek, ~!

7. Vkinek az ~e: híve, segítőtársa v. kiszolgálója. Bizalmas ~em. | ~ére akad v. talál: erős ellenféllel kerül szembe.

8. rég vál: Vminek az ~e: követője, művelője, kedvelője. A tettek ~e.

9. nép | Férfi. ~ kell ide, nem asszony! | Férj. Hazajött az ~em.

10. nép Felnőtt, nem gyermek.

[? em- ‘nő’+-ber ‘férfi’]