1. (Ruha)anyag szélét visszahajtja és levarrja, ill. díszítésül szegéllyel látja el. | irod <Dolog, tárgy v. ilyenek csoportja> szegélyez vmit.

2. nép: Tetőt ~: zsúptető gerincét kialakítja.

3. (t. n. is) Kenyeret, kalácsot v. kenyérből, kalácsból ~: egy karéjt v. vmekkora darabot leszel, levág belőle.

4. <Kif-ekben:> kitör, elvág, eltör vmit. Nyakát ~i: átv is a) szörnyethal; b) pórul jár; kedvét ~i vkinek: elveszi a vmihez való kedvét; útját ~i vkinek, vminek: útját állja.

5. elav irod <Folyó, út vmely területet> (át)szel.

6. rég <Kif-ekben: rendelkezést, fogadalmat> nem tart meg. Esküt ~; szavát ~i.

7. Vmijét vmerre ~i: teste vmely részét hirtelen feszes, gyak. természetellenes helyzetbe lendíti v. így tartja. Oldalt ~i a fejét.

[ fgr ]

Beverve rögzítésre való, az egyik végén hegyes, a másikon fejjel ellátott v. kiszélesedő (fém)rudacska. ~t bever, kihúz; az utolsó ~ig: az utolsó mozdítható darabig. Sz: kibújik a ~ a zsákból: (végre) kiderül a leplezett szándék; ~re akaszt vmit: a) nem foglalkozik vele tovább; b) <elve(ke)t> megtagad; vmi ~et üt a fejébe: gondolkodóba ejti.

[ fgr ]

1. Sarok, szeglet, zug.

2. Falunak (v. mezőnek) vmely része.

[?←szeg²]