Magyar értelmező kéziszótár
sarok fn
1. Lábfejnek a boka alatti hátsó része. Sarkában van vkinek: a) kitartóan követi, üldözi; b) megfigyeli, felügyel .
2. Lábbeli talpának a lábfej sarka felőli, alatta lévő része. | Harisnya fejének hátsó része.
3. Felületnek, térnek összefutó vonalak, lapok által határolt (belső) része. A papírlap, a szoba sarka; a szeme sarkából les; ~ba szorít vkit: átv is olyan helyzetbe kényszeríti, amelyből nincs menekvés, kibúvó. | Vmely tárgy élei, lapjai által alkotott (külső) szöglet, csúcs. A ház, a láda sarka. | Utcasarok. | Sp kiv Szöglet.
4. Vmely tárgy, alkatrész forg(at)ási tengelye, ill. ehhez közeli széle. Az ajtó, a könyv sarka.
5. <Pontatlan szóhaszn:> sark. Északi ~; mágneses ~.
6. nép | rég Irány, (világ)táj. A világ négy sarka. | Ro(t)hadt ~: az az égtáj, ahonnan eső, vihar szokott jönni.
7. vill Áramforrásnak, vezetőnek vmelyik (pozitív, ill. negatív feszültségű) vége. Sz: tréf: hátrakötöm a sarkadat: <rendsz. gyermeknek szóló fenyegetésként:> ellátom a bajod!; sarkára áll: erélyesen lép fel.
[↔sark]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024