Magyar értelmező kéziszótár
szoba fn
1. Huzamosabb emberi tartózkodásra, kül. lakásra alkalmas (, ablakkal, ajtóval ellátott) helyiség. Hivatali ~; albérleti ~.
2. Ennek berendezését alkotó bútorzat. Kombinált ~. | (jelzőként) Egy (, két stb.) ~ bútor: amennyit egy (, két stb.) szobában el szoktak helyezni.
[vszó:lat v. germ]
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024