1. vál Telten, tisztán, messze hangzóan szól, hangzik. ~ a kürt, az ének.

2. ts is rég irod Énekel, dalol. Madár ~ a fán; dalt ~. | ts tréf v. gúny: Dicshimnuszt, ódákat stb. ~ vkiről: (túlzottan) magasztalja. | ts is rég irod Költői művet ír (vkiről, vmiről).

3. Tele van vkinek, vminek a hangjával. ~ az erdő a madárdaltól; úgy kiabál, hogy ~ belé a ház.

4. nép irod: ~ az ég: dörög.

[↔zendít]