Magyar értelmező kéziszótár
ereszt ts (és tn) ige
1. (t. n. is) <Folyadékot, gázt, levegőt> magából távozni enged, kibocsát. Levet ~; ~ az első kerék. | Színét ~i: <ruha mosásban> megfesti a vizet (, és fakul). | ritk: Szőrt ~ v. szőrét ~i: hullatja. | biz szépítő Szellent. | (t. n.) biz szépítő <Ruhájába> vizel v. székel.
2. Vminek a mozgását szabaddá teszi, hogy az vhova jusson. Vizet ~ a csapból; léggömböt ~. | (A kaptár) rajt ~t: a méhcsaládból új raj repül ki. | <Lövedéket, gyilkoló eszközt> vkibe, vmibe döf, szúr, . Két golyót ~ a támadójába.
3. Szabadon menni, távozni enged. Útnak ~ vkit. | Vkire, vmire ~ vkit vmit: megengedi v. biztatja, hogy vkivel, vmivel tetszése szerint bánjon. A tolvajra ~i a kutyát. | Magához ~ vkit: fogadja.
4. Nőni enged, növeszt. Szakállt ~; gyökeret ~. | tn nép <Haszonnövény> (bőven) terem. A rozs jól ~ett.
5. ritk Sodrással, fonással készít. Fonalat ~.
6. (tn is) Lazít, bővít. ~ a nadrágszíján. | Hosszú lére ~: a) <ételt> híg lével készít; b) <szöveget> bőbeszédűen elnyújt.
7. ritk (Toldásként) beilleszt. A gerendákat egymásba ~i.
8. <Hangulatnak, állapotnak> át- v. odaenged vmit. Búnak ~i a fejét.
[↔ered]
Kapcsolat • eksz@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2023–2024