1. Megfog, és vhonnan magához vesz v. máshova tesz. ~i a széket (az ablaktól).

2. Erőszakkal magához vesz. ~i tőle a fegyvert. | Kisajátít. | biz Elhódít. | Ellop.

3. <Adott v. felajánlott dolgot> elfogad. Nem vette el a pénzt. | (Bizonyos időre) átvesz. A ruhatáros elvette a kabátokat.

4. (t. n. is) Vminek a nagyságát, mennyiségét csökkenti. (Öt centit) ~ a ruha hosszából. | <Számot> kivon. Ötből ~ hármat. | (t. n. is) <Tényállásból> kevesebbet mond el. ~ az igazságból.

5. Vmijétől megfoszt vkit, vmit. ~ik a jogosítványát; ~i az eszét: megbolondítja; vkinek ~i az életét: megöli. | ~i az élét vminek: átv is kedvezőtlen hatását tompítja v. megszünteti. | nép: Isten ~i vkijét: meghal vkije.

6. <Helyet, időt> igénybe vesz, elfoglal. Az út fél napot ~. | Elfog(lal) vki elől vmit. ~i előle a kilátást.

7. Feleségül vesz.

8. rég <Jutalmát, büntetését> megkapja.

1. Úgy elhányódik, ill. elkóborol, hogy nem található. ~ett a tolla, a kutyája.

2. Felhasználatlanul marad, kárba vész. Ma sok időm ~ett. | <Képesség> nem fejlődhet ki vkiben. Nagy író veszett el benne.

3. Nem marad meg (vkinek a birtokában). ~ett a vagyona, a becsülete. | Életét veszti, elpusztul. ~ett éhen.

4. Érzékelhetetlenné válik, eltűnik (vmiben, vmi között). Hangja ~ a zajban. | Belevész a tér v. az idő távolságába.

5. Vkinek, vminek a számára mintegy megszűnik létezni. ~ett a tudományra nézve.

6. <Küzdelem> kedvezőtlenül végződik. ~ett a csata.